Andy és a Száguldás. 7. Fejezet

Sziasztok!!!

Egy rövidke folytatás. 

Remélem tetszeni fog mindenkinek! 

Puszilak titeket!**

 Az Új év már az Új házamban köszöntött rám. Sajnos egyedül ünnepeltem mivel Adam el ment a haverjaival bulizni, valami jó kis helyre át ruccantak vagy Los Angelesbe vagy Miamibe. 

Silver otthon volt, ezt biztosan tudtam mivel Karácsonyra haza mentem, és még ott is marad egy ideig, a szülők kicsi lánya. 

Azt hiszem nekem egyre jobban hiányzik Ashton. Át érzem a helyzetét, hogy alig támogatták őt a szüleink meg a többi dolog.. 

Sokszor ki megyek hozzá a temetőbe jót tesz. 

Már bőven a februárban jártunk mikor megkezdtem a kocsival tesztelgetést, vajon hogyan is megy..A szerelők dolgoztak is rajta rendesen, de hát ez volt a dolguk nem de?! 

Grace-el megkezdtük az edzést, az elején elégé fárasztó volt, hiszen  a Januárunk elégé zűrös volt, így akkor nem igen tudtunk edzeni. Így Februárra tolódott, nahát borzasztó volt! 

Először nem akartam semmit csinálni, majd a gyár körüli két kör kikészített. Na persze Grace csak nevetett. Nem hiszem el, hogy lehet ennyire szenya.. Egyfolytában azzal jött, hogy Ő megmondta, hogy edzek mert akkor jobb  lesz nekem is, de hogy én lusta voltam és hogy így meg úgy.. 

Azt hittem megölöm, komolyan. Majd pont Decemberben! Ismétlem Decemberben fogok itt edzeni neki nem..?! Meg van húzatva?! Ember.. December.. Tele zabáltam magam! Hál' isten Grace erről semmit nem tud! Csak meg ne tudja, mert tuti élve megnyúz! 

Márciusban a szerelők szenvedtek valamit, de Eric hamar megoldotta meg persze ott volt Rich is. 

Sarah egyfolytában velem volt, na meg ha ezer rendezvényen nem vettem részt Márciusban komolyan egyen sem! Aztán be indult a szezon is meg a többi.. 

Némelyik futamot a hátam közepére sem kívántam több okból is.. A kocsi rohadt szar volt, a csapat nem volt a toppon, én nem voltam a toppon, a többiek jobbak voltak! 

Persze amikor minden klappolt lazán nyertem! Most mondjam azt, hogy Aki tud az tud.. Hát igen! Na jó nem fényezem magam tovább, és nem növelem az Egom! 

Persze ezek a zűrös futamok az évad második felére szinte kifúltak, és sikeresen hajtottunk a pályán. 

Az év végére végül "csak" a második helyet sikerült bezsebelni bár Én ennek is örültem! 

Valjuk be nem rossz eredmény, egyáltalán. 

A díjátadóra megint Decemberben került sor, Novemberem Sarahnak köszönhetően megint tiszta zűr. Meglátogattam a beteg gyerekeket, aminek nagyon örültem. Egy nagyobb adományt is felajánlottam az Alapítványnak, a csapat és a saját nevemben is, aminek nagyon örültek és én is, hogy segíthetek. 

Ezen kívül rengeteg fotózáson vettem részt, volt amelyet még én is élveztem mert egész jó volt. A fotós kedves volt és nem a bunkó fajta, vagy épp a stylist nem őrjített meg azzal, hogy egy undorító ruhát akar rám tukmálni, ami persze nem jön neki össze, hiszen hülye azért ne vagyok, hogy egy neve sincs tervező ruhájában villogjak amit a kutyámra! se adnék rá. 

Fotóztak engem így is úgyis, amúgy is. Egészen megkedveltem ezt a modellkedés dolgot. Talán mégse volt rossz dolog?! 

Na de azért nem hagynám ott a száguldást azért, hogy egész nap szűk ruhákban virítsak! Azért ennyire én se vagyok hülye. Ugye?! Nem nem vagyok..

Volt időm haza látogatni a szüleimhez akik gratuláltak a második helyemhez. Vagyis megdicsértek! Na ezt fel kell írni valahová! Mert, hogy Én dicséretet kaptam a szüleimtől az csoda! 

Mivel egyre népszerűbb vagyok mind Amerikában mind a világ más tájain is így egyre több lesi fotós követ.. Most ennek örülnöm kéne vagy sem?! Az jó az hogy szeretnek, figyelnek rám és, hogy Nekem drukkolnak a rossz és egyben az árny oldal a sok paparazzi! Megőrjít. De hát megszokod vagy megszöksz, úgy hogy inkább megszokom! 

A következő héten már Olaszországban sétálgattam. Nyaralni mentem oda, és kicsit kikapcsolódni. Hiszen rám fért már. Az egész éves fáradalmat ki kellett pihennem. Azért is eset választásom Olaszországra azon belül is Toscanára, mert mondhatni kihalt hely, nem figyelnek állandóan paparazzik, nem vagyok feltűnő és finomak a borok a vidéken! 

Nyugodtan sétálgathattam én a tömegben senkinek nem szúrtam szemet. Jó volt a nyugalom, jól eset, hogy újra egy lány lehettem a sok közül! Hiányzott már, és az is közre játszott, hogy Olaszországban nem nagyon van hó még télen se. Az idő pont jó volt, tökéletes, hidegnek hideg volt, de a nap sütött. Nekem pont megfelelt eme időjárás egy hetes nyaralásom során. 

A következő héten újabb helyszínen voltam. 

Majd elfelejtettem drága Scottert nem is említettem. Persze ennek meg volt az oka. Scotter remekül ment a versenyeken, és  csak itt találkoztam vele meg a gyárban és a sajtó tájékoztatókon, mert mind kettőnknek rengeteg dolga volt, hiába voltunk egy csapatban. Ha volt is szabad ideje újdonsült barátnőjével volt, vagyis a régi legjobb barát azaz Én dobva lettem. Meg mondom őszintén nem ért semmiféle mély fájdalom! 

Örültem neki, hogy Scotternek van valakije, bár a csaj egyáltalán nem volt szimpatikus. Párszor láttam a paddockban de legszívesebben ki is hajítottam volna. Össze vissza jó pofizott mindenkivel, persze mondanom sem kell, hogy engem már rég megőrjített. Na akkor voltam totál kész mikor Scotter bemutatta nekem. 

A csaj oda tipegett a húsz ismétlem húsz! centis magassarkújában amiben menni sem tudott, vagy hatszor el esett. Komolyan nem tudom, hogy bírtam ki azt hogy nem röhögtem ki de valahogy ment. 

Na oda ér, el kezd nyávogni. Én meg csak nézek rá, Te normális vagy?! -nézéssel. 

Kezet nyújt a nacs asszony vigyorogva mint valami lüke, és el nyávogja a nevét valami.. Hu. Tudtam, hogy ennyire felejthető de ez gáz.. Basszus mi volt  neve! Ma még találkozol vele Andy úgy hogy emlékez! Ja! -csaptam a fejemre. Pénelopé. De csak Peni. - szigorúan i-vel a végén! 

A díjátadó ma lesz. Újabban mindig akkor van mikor betöltöm a Szülinapomat?! 

Mert igen! Sikerült tizennyolc lettem. Még Olaszországban ünnepeltem, egy bor körúton ahol rengeteg bort ittam a fejembe is szállt, de nem baj. Nem hagyhattam ki! 

A limuzin le lassított és én kiszálltam, újra itt voltam. Egy éve, mint a harmadik helyezett most pedig második. Jövőre első?! -futott végig a fejemben. Meg lehet! -kuncogtam fel magamban. 

Ki nyílt előttem a limuzin ajtaja és egy markáns jóképű férfi nyújtott kezet, hogy kisegítsen az autóból. Egy halvány rózsaszín ruhát viseltem, a hajam göndören omlott vállamra, mindkét oldalt feltűzve. Ékszernek karkötő és nyaklánc. 

Ahogy gondoltam épp előttem tipegett topogott Penike és Scotter. Aki amint meglátott rám mosolygót én pedig vissza, Penike hüledezve nézett a pasijára, és amint meglátott küldött felém egy mosolyt, de én e mosoly mögé láttam! Féltékeny volt, nem kicsit nagyon! Talán ebből még valami jó is kisülhet?! 

Bent megtudtam, hogy egy asztalnál ülök Scoterékkel, vagyis indulhat a bosszantsuk fel a fruskát tervem! Helyet foglaltam Scot mellett, majdnem szembe a libával. 

-Szép jó estét mindenkinek. -biccentettem feléjük. Persze Scotter egyből át ölt, mint régi jó barát és még puszit is kaptam tőle. Hogy bosszantsam Penikét szorosan öleltem Scottot és teljesen hozzá simultam, bár amennyire a szék engedte. A puszit pedig közel a szájához adtam. 

Pénelopé már kezdett frusztrált lenni, és mindenképpen próbálta magára terelni a figyelmet több kevesebb sikerrel, hiszen ez az este nem róla szólt. 

Közre játszott a tervembe, hogy mindketten helyezettek lettünk, és egymás után így mire fel álltam szólították Scottert is aki kézen fogva kísért a pódiumhoz. Komolyan mondom rég volt részem ekkora szívatásban! 

Elmondtuk mindhárman a beszédeinket és kezdődhetett a buli, egy új bevezetés képen az első három helyezettnek kellett megnyitnia a partit. Nekem alapból nem volt partnerem, Will az első helyezett a feleségével érkezett. Scotter pedig nagy megdöbbenésemre nem a táncra készülő barátnőjét, hanem Engem kért fel! Hát Én csak virultam, és mosolyogtam mint a tejbe tök! Ekkora beégést rég láttam. Szegény Pénelopé azt hiszem tényleg van oka tartani Tőlem! 

Úgy, hogy Vigyázz Pénelopé, mert  jövök!